Valérie Perrin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valérie Perrin
Született1967. január 19. (57 éves)
Remiremont,  Franciaország
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaClaude Lelouch
Foglalkozása

A Wikimédia Commons tartalmaz Valérie Perrin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Valérie Perrin (Remiremont, 1967. január 19. –) francia írónő, díszletfotós és forgatókönyvíró.

Életrajza[szerkesztés]

Valérie Perrin 1967. január 19-én született.[1] A burgundiai Gueugnonban nőtt fel, hivatásos labdarúgók családjában. Mivel nem szerette az iskolát, 11. osztályban kimaradt és Párizsba költözött, ahol alkalmi munkákból élt. Családot alapított, és Trouville-sur-Mer-ben telepedett le.[2]

A Claude Lelouch-val való 2006-os találkozása megnyitotta az utat filmes karrierje előtt, először forgatási fotósként, majd a rendező utolsó filmjeinek társírójaként[3], de a regényei tették ismertté. 2023. június 17-én a párizsi 18. kerület városházáján összeházasodott Claude Lelouch-val.[4].

Első regénye, a Les Oubliés du dimanche 2015-ben jelent meg. A regény 13 díjat nyert, köztük a Prix du premier roman de Chambéry 2016, a Prix Chronos 2016 és a Choix des libraires 2018 díjat, valamint 2016-ban Olaszországban és 2017-ben Németországban fordították le. A nemzedékek közötti kötődéssel foglalkozik: "gyönyörű könyv az emlékezetről és az átadásról, amelyet érzékeny írói stílus hordoz" - írta a l'Express(wd).[5]

Második regénye, a 2018-ban megjelent Changer l'eau des fleurs szintén számos díjat nyert, köztük a Maison de la Presse díját, amelyet egy franciául írt, széles olvasóközönségnek szóló műnek ítéltek oda: a zsűri szerint "érzékeny regény, egy olyan könyv, amely a nevetéstől a könnyekig vezet, vicces és szerethető karakterekkel ".[6] Ami a Libération Next-et illeti, a meglehetősen egyszerű borító és cím ellenére "az ember belekeveredik az egymásba fonódó történetek örvényébe, amelynek főszereplője a temető, amelynek virágzó kertje a remény szimbóluma "[7], és egy gondnok, Violette Toussaint, akit az élet megvisel. A regényt Mikaël Chirinian(wd) és Caroline Rochefort színpadra adaptálta 2021-ben.[8].

A 2019-es európai parlamenti választásokon Valérie Perrin az Animalista Párt jelöltjeként indult.[9] Egy állatmenhely pártfogójaként az ott dolgozó emberekből merített ihletet harmadik regénye, a 2021 áprilisában megjelenő Trois megírásához. A regény három gyerekkori barát történetét követi nyomon az 1980-as évektől a 2000-es évekig, az Indochine(wd) együttes dalainak hátterében.[2]

Irodalmi művek[szerkesztés]

Regények[szerkesztés]

  • Les Oubliés du dimanche, Albin Michel, 2015 - Le Livre de poche, 2017
  • Changer l'eau des fleurs, Albin Michel, 2018 - Le Livre de poche, 2019
    • Másodvirágzás – Európa, Budapest, 2022 · ISBN 9789635046485 · Fordította: Molnár Zsófia
  • Trois, Albin Michel, 2021 - Le Livre de poche, 2022

Novella[szerkesztés]

  • « Appelez-moi Britney » in 24 h ensemble, ActuSF, 2019.

Egyéb[szerkesztés]

  • Ces amours-là, un film de Claude Lelouch : les secrets du tournage, France-Empire, 2011. Fotóalbum és szövegek.
  • L’Enfance, c’est… / par 120 auteurs ; a szövegeket illusztrálta Jack Koch; előszó Aurélie Valognes. Paris : Le Livre de poche, 2020. ISBN 978-2-253-08202-6

Filmek[szerkesztés]

Avec Claude Lelouch

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Valérie Perrin című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.